Hiányzik az éneklés!!! :( A múlt heti karaokén kívül mióta itt vagyok, egyáltalán nem énekeltem. Mivel nyolcan lakunk a házban és papírvékonyak a falak, itthon sem.
Amint kijöttünk Luxemburgba, rögtön elkezdtünk itteni kórust keresni magunknak. Én már a második héten találtam egy honlapot, ahol megtalálhatóak a helyi kórusok.
Sajnos a legtöbbről kiderült, hogy eleve szóba se jön, mert
- ennek és ennek csak luxemburgiul elérhető a honlapja
- templomi kórus, akik csak egyházi darabokat énekelnek
- igazából nem is kórus, hanem 4 szólista hangszerkísérettel
- nem érhető el róla információ
- nem a városban próbálnak és nagyon későn
- nem vagyunk kisfiúk.
Így kizárásos alapon két kórus maradt: a Voices International és a Luxemburgi Egyetem kórusa.
Mivel a honlapról az derül ki, hogy az utóbbihoz az egyetem jelenlegi és volt hallgatói, oktatói és dolgozói csatlakozhatnak, először a Voices Internationalt néztük ki új kórusunknak. Vidám, nyitott nemzetközi társaságnak tűntek, 26 különböző nemzetiséget képviselnek és minden képen vidámak. Kiderült, hogy nem kell profinak lenni hozzá, heti egyszer próbálnak, mint az otthoni kórusunk.
Írtam is a karnagynak, hogy itt van két szerencsétlen magyar lány, akik pont őket nézték ki maguknak és csatlakoznának, de azt a választ kaptuk (október elején), hogy már túl vannak a téli koncertszezon próbáinak a nagy részén, és nem tudnánk időben felzárkózni, de szeretettel várnak adventi koncertjeikre közönségnek.
Én kicsit elszomorodtam, de Vera megtudta, hogy az egyetemi kórusba bárki jelentkezhet, így fel is vette a kapcsolatot az ottani karnaggyal. A bácsi telefonon elmondta, hogy nagy projektre készülnek: decemberben Bach Magnificatját és Vivaldi Gloriáját adják elő, amire a próbák már júniusban elkezdődtek. Mi még épp határeset, hogy csatlakozhatunk-e, ha nagyon szeretnénk, jöhetünk, de csak, ha decemberig egyetlenegy próbát sem hagyunk ki (és persze megfelelünk a meghallgatáson). Ezen a szűrőn én már fennakadtam, mert a brüsszeli és a strasbourgi (tudom-tudom, írjam már meg...) utunk is keddre esett. Vera viszont lelkesen ment a kórus következő fellépésére, ami után lett volna a meghallgatás. Ezt azonban a 20 perces blokk után már nem várta meg: elmondása alapján nem csak a színvonal volt gáz, de nem is látszott a kóruson, hogy élveznék, amit csinálnak, úgyhogy eldöntötte: Ő itt nem akar énekelni.
Harmadszorra egy lett kórussal próbálkoztunk, ahol az egyik lett bizottsági gyakornok énekel. Ide a szólamarányok miatt nem járhatunk: már így is túl kevés a fiú...
Itt egy darabig feladtuk a küldetést, de ahogy közeledett az adventi időszak, és vele a koncertszezon, újra elöntött minket az éneklés iránti vágy, és eldöntöttük: januártól újra megpróbáljuk a Voices Internationalt.
Igenám, de...
A Facebookon megtaláltuk az Egyetemi Kórus és a Voices Iternational ingyenes adventi koncertjeit, és elmentünk meghallgatni mindkettőt. Egyrészt bár ne tettük volna, másrészt jól tettük.
Pénteken Esch-sur-Alzette-be vonatoztunk (kb. 20 perc Luxembourgból), a Magnificatot és a Gloriát meghallgatni az Egyetemi Kórus előadásában. Emlékeztem, hogy Vera mit mesélt róluk, de gondoltam, a darabok szépek, ha bevállalták, csak nem lehet annyira elrontani...
Hát sajnos de. :( A barokk zenekar és a (profi) szólisták nagyon jók voltak, de a kórus... nem léptek be egyszerre, bizonytalanok voltak, a férfikar gyengécske, és néha bele is zavarodtak. És emellett tényleg nem látszott rajtuk a lelkesedés. Vera megnyugodott, hogy nem csak egy rossz pillanatukban látta/hallotta őket októberben, hanem az, amit látott, bizony reprezentatív volt.
Szombaton aztán a Voices International "Groovy Christmas" című koncertjére mentünk - ezúttal csak ide az utca végi templomba. Ha azt hittük, a péntekinél nem lehet rosszabb, sajnos tévedtünk. Elég vegyes darabok szerepeltek a műsorban, a hagyományos angol karácsonyi daloktól a rockballadán és a gospelen át Bach Magnificatjának (!) egyik tételéig sok minden szerepelt rajta. A kórus mellett szóljon, hogy róluk legalább el lehet mondani, hogy CUKIK. Mosolygósak, aranyosak, lelkesek, még koreográfiát is kitaláltak néhány darabhoz, de a második szám alatt eldöntöttük: ehhez a kórushoz mi nem szeretnénk csatlakozni. Lehet, hogy túl magasak az igényeink, de az is biztos, hogy itt is rengeteg belépési hiba és bizonytalankodás volt, nem voltak egyszerre, volt, ahol kifejezetten hamisak voltak, és a szólistákról pedig csak annyit: nekünk volt kínos hallgatni (tisztelet a kivételnek: az Argentin Mise szólistája profi volt). Persze biztos nem segítette őket, hogy a karnagy inkább bohóckodott, mint vezényelt.
Valahogy végigültük a koncertet, de a ráadást már nem vártuk meg...
A kóruskeresést természetesen nem adjuk fel, reméljük, januártól találunk valami jót, drukkoljatok!!!
De addig is hiányzik a MediCantare!!!
(a novemberi MC koncert promója)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése